A jelenleg Franciaországban élő művész fehér, gyakran ókori mintákkal aszfaltszőnyegeivel dobja fel az amúgy átlagos közterületeket. Legutóbbi munkái Franciaországban és Finnországban készültek. A rajzok mintáinak ötvözésével a francia művész megpróbálja bemutatni a sokszínűséget és az esztétikát, gyakran ellentétben a városi környezet brutalitásával.

Alexandra Dillon Los Angeles-i művész bájos módon kelti életre azokat a dolgokat, amelyeket az emberek már nemhasználnak eldobnak A művész közönséges tárgyakat használ vászonként a képzeletbeli emberek portréi számára.

Simon Beck alkotásait hóba tapossa, fent a hegyek között, ahol nagyobb sík felületekre készít igen komplex alakzatokat, melyek mérete sokszor focipálya nagyságú. Bonyolult, hóba taposott rajzai órákig készíti. Az Oxfordban végzett térképkészítőnek általában 5 órára van szüksége egy-egy hórajz megalkotásához.

Simon Becknek jó oka van arra, hogy az önkifejezés ezen módját választotta, ugyanis egészségügyi okokból nem űzhet sportokat, csak gyalogolhat. Egyszer pedig úgy döntött, produktívan is tölthetné a gyaloglást, ezért elkezdett formákat taposni a hóba. Simon saját bevallása szerint még éjjel is folytatja a munkát, ha kell egyetlen fejlámpa segítségével. Hiszen az egész alkotás geometria, ha előre kiszámolja a lépéseit, akkor nem baj, hogy nem látja a teljes formát.

Ekaterina Mangorielle moszkvai autodidakta művész szeret akvarelleket festeni, de imád kézzel készített szappanokat is gyártani. A kettő ötvözéséből lenyűgöző alkotások születnek. A művész nő különleges formájú szappantömböket önt, melyek hasonlítanak a képkerethez és a vászonhoz. Utána pedig megfesti az apró remekműveket, gyönyörű akvarelleket varázsolva rájuk - ihletet merítve a régebbi rajzaiból.

Carrah Aldrige 19 éves, Ohioi művész, műalkotásaihoz Starbucks-poharakat használ. A művészi példakép, és akinek a stílusát követi a fiatal rajztehetség: Kristina Webb. A műalkotáshoz pedig nem kell más, mint sok-sok kávé és színes zselés toll.

Egy kanadai fotós, Jesse Holland kislánya nagyjából egy éve kapott egy sapkát a nagyszüleitől. Az anya a sapkában nemcsak a kislányt, de a család kutyáját is lefotózta. Ez adta aztán az ötletet neki ahhoz, hogy egy komplett sorozatot készítsen olyan képekből, melyeken a kislány és a kutya ugyanazokon a helyszíneken, ugyanolyan beállításokban, illetve öltözékekben látható.

Eric Paré Montréal-i képzőművész és munkatársa Kim Henry, a világot járjva varázslatos képein a táncot és a fényfestést ötvözi, az eredmény gyönyörű.